A Brujah klán az okkal és ok nélkül lázadók klánja. Individualisták, szókimondóak, nagy bajkeverők, élőhalott szívük csak a társadalom megújulásáért dobog. Ők a Kamarilla legforrófejűbb, legvadabb tagjai. A legtöbb vámpír csak haszontalan csavargónak, semmirekellő gazfockóknak tartja mindet. Tény, hogy minden megnyilvánulásuknak a bennük égő, olthatatlan szenvedély a hajtóereje.

A Brujah Vértestvérek mindegyikének megvan a maga kis rögeszmélye, szent célja. Egy részük tulajdon klánjaik karizmatikus tagjait követi, mások pedig a nyers, erőszakos individualizmus hívei. A klán történelme a harcos-költők sokaságát vallja magáénak, akiknek hozzáállását a mai éjszakákig követendő példának tartják - boldogok, ha kifejthetik álláspontjukat, de még boldogabbak, ha érvelésük sarkalatosabb pontjait egy kis pusztítással is alá tudják támasztani.

A nagy éjszakai keresztes hadjáratok során a változás szerelme még ha csak időlegesen is, de egyesíti a söpredékeket. Közös ellenségeiket a leghatékonyabb egyetértésben támadják az amúgy eltérő nézeteket valló klántagok, bár a győzelemmel a kényszerű szövetségekenek azonnal vége: természetesen minden visszatér a megszokott kerékvágásba. Minden Brujah közös álma egy Vértestvér utópiaállam megalapítása, vagy a rég elfeledett tökéletesség újbóli életre hívása: épp csak azon nem tudnak megegyezni soha, milyen is volt vagy lesz ez az álom-állam.

A Brujah-k lételeme a felfordulás és a káosz, nagyobb szabadságot is élveznek a többi klánnál. Valójában el is várják tőlük, hogy következetlenek és támadóak legynek - e kép hatására még az amúgy visszafogottabb, csendesebb tagoknak sem kell tovább magyarázgatniuk elképzeléseiket, engednek nekik, még mielőtt bepöccennek.

Harcias elszántságuk miatt a Brujah klán a Kamarilla hadereje. Mostanában azonban egyre több Ifjú érzi úgy, hogy kihasználja őket a szekta, nagy a nyugtalanság a klán sorain belül. A többi véertestvér attól tart, ez a klán fog kilépni elsőként a Kamarillából, és ami azt illeti, ezzel a Brujah-k is egyetértenek...

Gúnynév: Söpredék

Szekta: Akárki akármit mond, a Brujah-k többsége mégis megmarad a Kamarillában. Támogatja az anarchokat, egyesek szerint a Kamarillánál is inkább: tény, az anarchok között valóban több a Brujah, mint a többi tizenkét klán képviselője összesen.

Megjelenés: A Brujah klán tagjai megjelenése igen változatos, bár gyakorta, szélsőséges és provokatív. Ha a lekicsínylő véleményeknek hihetünk, minden Brujah bőrdzsekiben, szakadt farmerben és katonai surranóban nyomul, megbotránkoztató hajviselettel. Valójában persze igen kevés Brujah felel meg ennek a személyleírásnak, és bár sokan hódolnak közülük a fiatalos divatnak és a merész frizuráknak, legalább ennyien kedvelik a visszafogott, konzervatív öltözködést. Megjelenésük hű tükre hozzáállásuknak: a sebhelyes skinhead alighanem szélsőséges lázadó, míg a szemüveges, zakós úriember inkább reformpárti liberális lesz. A Brujah-k egyéniségkultuszát figyelembe véve ez nem is meglepő, és bizony nagy hiba lenne a klán bármelyik tagja alapján általánosítani: minden Brujah úgy néz ki, ahogy jólesik.

Háttér: A Brujah-k leginkább a változásra érzékeny embereket kedvelik, és egyetemekről, politikai csoportosulásokból, elnyomott kisebbségből választják "gyermekeiket". Az újdonsült klántagot szinte mindig fűti valami személyes eszme az anarchista terroristáktól a kőkemény fasisztán át a nithilistáig mindenféle szélsőség megtalálható közöttük. Ezért olyan széttagolt a Brujah klán, az egyes tagok közti gyűlölet sokszor erősebb a külső ellenség iránti ellenszenvnél is.

Szervezettség: A Brujah klánt túl sok belső viszály feszíti ahhoz, hogy szervezettségről beszéljünk esetében.

Minden vámpírok közül talán épp a Gangrelek mutatják meg leginkább valódi mivoltukat. Magányos, nomád lények, gyűlölik a társadalom kötöttségeit, a természet ölén érzik legjobban magukat. Hogy a vérfarkasok dühét hogy kerülik el, senki nem tudja: talán hozzájárul a dologhoz az is, hogy a Gangrelek maguk is alakváltók. Mikor a halandók denevérré vagy farkassá változó vámpírokról regélnek, alighanem egy Gangrelről van szó.

A Brujah klán tagjaihoz hasonlóan a Gangrelek is rettenthetetlen harcosok - igaz, esetükben ez nem annyira a puszta dühből, mint állati ösztönökből fakad. A Vértestvérek közül ők a leginkább ragadozószerűek, élvezettel merülnek el a vadászat örömében. A Gangrelek jól értik a bennük rejlő Fenevadat, és éjszakáikat gyakorta kedvelt állataik közt töltik. Sőt, mi több, őrjöngés közben nem egy Gangrel testén állati vonások jelennek meg...

A klán nem sokat törődik a többi vámpírral, s nem is becsüli sokra őket. Lehet, hogy ezzel a Dzsihad csapásait akarják csak elkerülni, de az is előfordulhat, hogy valóban nem érdekli őket az egész. A legtöbben visszahúzódó, csendes, passzív népeknek tartja őket. Ez persze legalább annyira téves, mint a többi efféle közhiedelem, de tény, hogy a klánból hiányzik a Toreadorok és a Ventruek magamutogatása.

A Gangrelek erősen kötődnek a romákhoz, sokat átvettek azok kultúrájából, beszéd stílusából. Egyes híresztelések szerint közös vérvonaluk is van.

Gúnynév: Vadak

Szekta: A Gangrel klán névleg a Kamarilla tagja, bár igen sok Gangrel csatlakozott a Szabbathoz is. A legtöbb Gangrelt egyáltalán nem érdeklik a szekták, és mostanában sokan a Kamarilla végleges elhagyását latolgtatják.

Megjelenés: A Gangrel a divat iránti hihetetlen közönbösségük miatt sokszor sokan szakadtnak tűnnek. Ha ehhez hozzávesszük a klánra oly jellemző állati vonásokat is, bizony, a Gangrelek nagy része igen ilyesztő jelenség, bár sok halandó és Vértestvér odaadással szemléli ragadozó szépségüket.

Háttér: A Gangrelek számtalan okból választanak valakit Gyermeküknek, de ritkán és nehezen szánják el magukat erre a lépésre. Leggyakrabban olyan magányos emberekre esik a választás akik mind testileg, mint lelkileg elég erősek ahhoz, hogy elviseljék az Ölelés borzalmait. Az atya keveset tanítja Gyermekét és azt se szívesen: a Gangrel klán tagjai kénytelenek maguk megküzdeni a vámpírlét nehézségeivel.

Szervezettség: A Gangreleknek nincs igazi szervezetük. A koros és hatalmas vámpíroknak ugyan kijár a tisztelet, de a fiatalabbaknak nem kell megalázkodva szolgálni őket. A vadak olykor találkozókat szerveznek, ezeken leginkább táncolnak és útibeszámolókat tartanak hajnalig. A belső vitákat párbajjal szokták elintézni, első vérig vagy míg az egyik fél megadja magát - bár mindig keményen küzdenek, ritka, hogy harc a vesztes halálával végződjön. A Gangrelek magányos vadászok, bár megesik, hogy ketten, hárman vadásznak együtt.

 A Malkavitáktól még a többi vámpír is retteg. Klánjuk szennyezett vére megháborította az agyukat, mindegyikük gyógyíthatatlan, bolond. Ami még rosszabb, mindegyik máshogy bolond: a leküzdhetetlen gyilkossági rohamoktól a teljes katatóniáig bármilyen formát ölthet ez az átok. Sokszor nem is lehet őket megkülönböztetni más klánok "normális" tagjaitól. A feltűnően őrült tagok a világ legveszedelmesebb vámpírjai közé tartoznak. Mióta a vámpírok léteznek, a Malkaviták mindig is felkavarták társadalmukat tetteikkel. Bár sosem robbantottak ki háborúkat, nem döntöttek meg halandó kormányokat (a többi klán legalábbis nem tud róla) a Malkaviták puszta jelenlétükkel megváltoztatják egy város arculatát. Káosz jár a nyomukban, és még a legjobb szándékú Malkavita társai is hamar ráébrednek, hogy létüket, nem-létüket alapjaiban megváltoztatta a káinita őrülete.

Gúnynév: Háborodottak

Szekta: A Malkavitáknak van egy fajta ...megálapodásuk... a Kamarillával. A Szabbatban is megtalálhatók tagjaik, bár nem olyan számban, beszámíthatatlan viselkedésük még ott is riadalmat kelt. Igazi hűség azonban aligha köti őket bármelyik szektához is.

Megjelenés: A Malkaviták jellegzetes külseje az ilyesztő örülttől a teljesen hétköznapiig terjed, olykor egyesítve a 2 végletet. Őket sem lehet felismerni, akár a sorozatgyilkosokat - a magában motyogó, mosdatlan hajláktalan éppúgy lehet Malkavita, mint a csendes, udvarias szomszéd vagy az öngyilkos hajlamú zenész. Ezek a vámpírok nagyon jól rejtőzködnek, és ritkán mutatják magukat másnak, mint amit a környezetük látni szeretne.

Háttér: A Malkaviták bármiféle embert, bármiféle okból kinézhetnek maguknak. Bárki áldozatul eshet az Atya gonosz terveinek, nagy általánoságban azonban az örülteket és az örülethez közel állókat választják. A többi vámpír úgy gondolja, hogy a Malkaviták ötletszerűen Ölelnek magukhoz valakit, de a legtöbb háborodott érzi, hogy valami számára is megfoghatatlan, ismeretlen cél hajtja előre.

Szervezettség: Amenyiben a Malkavitáknak van is valami hierarchiájuk, azt képtelenség leírni. A legtöbbnek tökéletesen elég, hogy békén hagyják őt, és ő is békén hagyja társait, de szükség esetén a Malkaviták hihetetlenül harmonikusan tudnak együtt dogozni, akár vezető nélkül is, sőt, olykor kapcsolattartás nélkül is. Egyként sereglenek össze, magányos útjaikról ; egyként veselkednek neki a az elöttük álló feladatnak. Mikor megoldották a problémát, megy mind vissza a maga útjára. Ha van is valamiféle rendszer a dolgaikban, az kivülálló számára bizony felfoghatatlan, de ez talán jobb is így.

Káin Gyermekeit Átkozottaknak is szokás nevezni: és egy vámpír sem szolgált rá annyira erre a kifejezésre, mint a Nosferatu klán nyomorultjai. Míg Vértestvéreik legtöbbje emberi külsovel rendelkezik és bele illik a halandók társadalmába, a Nosferatukat eltorzítja a vámpír átok. Társaik borzongva mesélik, hogy még maga Káin büntette ezzel Ősatyjukat szörnyű tettei miatt. A Nosferatuktól még a Vértestvéreik is undorodnak, elfordulnak; nem közösködnek velük, ha nem muszáj.
Az Ölelést követő hetekben a Nosferatu Gyermekek iszonyatos átalakuláson mennek keresztül: emberi formájukat elvesztve ocsmány szörnyeteggé alakulnak. A testi eltorzulás borzalmai általában súlyos lelki traumát okoznak. Képtelenek az emberek közt élni, ezért a Nosferatuk földalatti csatorna rendszerekben és katakombákban húzódnak meg.
A Nosferatuk leggyakrabban testileg vagy lelkileg torz embereket választanak Gyermeküknek, úgy hiszik, a vámpírlét átka segít megtisztítani a halandókat. Megdöbbentő módon, ebben van némi igazság. A legtöbb Nosferatu sokkal józanabb és életrevalóbb, mint szerencsésebb Vértestvérei, és ritkábban hatalmasodnak el rajtuk dührohamok, rögeszmék is. Persze ettől még nem lesz kellemesebb a csatornapatkányok társasága, és bizony nem egy Nosferatu leli perverz örömét az ocsmány külseje kiváltotta rettenetben...
A Nosferatuk természetes túlélok. Kevés ember, legyen az vámpír vagy halandó, ismeri olyan alaposan városa sikátorait és búvóhelyeit, mint ők. Mindemellett a hallgatózás és a settenkedés muvészetében is igen járatosak, és odaadó figyelemmel adóznak a legjelentéktelenebb pletykáknak is - no nem puszta kíváncsiságból, hanem a túlélésükért. Páratlan információ kereskedők, ismereteiket szívesen bocsátják áruba. A Fátyol diszciplínát használva könnyen hallgatnak ki a titkos beszélgetéseket, ha egy Vértestvér igazán mindent tudni akar egy város életéről, a legjobban teszi, ha egy Nosferatuhoz fordul.
Az évezredes számkivetettség erős egységgé kovácsolta a klánt. A Nosferatu klán mentes a többi klánt szétszaggató belső viszályoktól, egyetlen lényként cselekszik. Gondos udvariassággal kezelik egymást, ingyen osztják meg maguk közt tudásukat. Egy Nosferatuval kezdeni annyi, mint egy égsz klánt megharagítani - és bizony csúnyán végződhet, nagyon.

Gúnynév: Csatornapatkányok

Szekta: Meglepő módon a klán a Kamarillához tartozik, bármilyen nehéz is megőrizniük a Maszkabált. Talán a tartozás biztonságáért teszik: tán csak, hogy a többi klán látótávolságon belül legyen. Természetesen néhány Nosferatu a Szabbatot választotta, vagy autarkisznak, szektátlannak vallja magát.

Megjelenés: Bár nincs két egyforma Nosferatu a földön, mindegyik rettentő ocsmányan néz ki. Sárgás agyarak közt tátongó lyukak, elszínezodött bőr, daganatok, denevérfülek, ráncos irha, lukakká rohadt orr, gennyedző sebek, hártyás ujjak éktelenítik testüket, s hogy illatuk se sokkal maradjon le a látvány mögött, arról a lakhelyükül szolgáló csatornák és kripták gondoskodnak.

Háttér: A Nosferatuk a halandó társadalom selejtjeiből választják ki a Gyermekeiket; az őrültek, menthetetlenül antiszociálisak, a zavarodottak közül. Nagy ritkán egy-egy gyönyöru, hiú halandó is áldozatul esik, ilyenkor a gonosz Atya kárörvendoen nézi az Átok megfogantát.

Szervezetség: Bár a Nosferatukra nem jellemző a Tremere-k és a Ventrue-k szilárd, áthághatatlan kasztrendszere, talán az övék a legegységesebb klán. Mindenki elfordul tőlük, gyűlölik őket - hát összetartanak már csak magányuk miatt is.

A Toreadorokat sokféleképp ismerik - degeneráltnak, elfajzottnak, művésznek pozőrnek, élvhajhásznak mind-mind gyakran titulálják oket. Ezek a lump meghatározások azonban nem írják le a klán jellemét rendesen, egyéntől és hangulattól függően a Toreador lehet elegáns és hivalkodó, ragyogó és groteszk, érdekes és unalmas. Talán az egyetlen helytálló általánosítás a klánról az a mindegyikükben megtalálható túláradó esztétikai igény lehet. Bármibe vág is bele egy Toreador, azt őszinte szenvedéllyel teszi.
A Toreador ki akarja élvezni az örök életet. Sokan közülük művészek voltak halandó életükben, költők, festők, zenészek; és még többen kontárkodnak már hosszú évszázadok óta. A Toreadorok az emberiség legjavának őreiként becézgetik magukat. Időről időre maguk közé Ölelnek egy-egy különösen tehetséges vagy ihletett muvészt, hogy örök időkre megőrizzék képességeiket. Ily módon a Toreador klán magáénak mondhat a világ legnagyobb alkotó elméi közül jó párat - persze hogy kik ezek, mi a tehetség és az ihlet, arról minden Toreadornak más a véleménye.
A vámpírklánok közül a Toreador áll a legközelebbi kapcsolatban a halandó világgal. Míg a Vértestvérek többsége csak bábként vagy táplálékként gondol az emberekre, a Toreadorok úgy járnak-kelnek az emberek között, mint francia a borospincében: kiélvezik minden kor zamatát, a művészetek különös ízét. Leggyakrabban a Toreadorok esnek szerelembe halandókkal, mindig a legdrágább, legelegánsabb, legjobb dolgokkal (és emberekkel) veszik körül magukat. Nincs is hát tragikusabb annál, mint mikor egy Toreador a közönybe süpped, és a céltalan tobzódásra cseréli cseréli fel a szépségimádatot. Ezek a Vértestvérek züllött szibariták lesznek, csak a maguk gyönyöre, tréfája, kicsinyes bosszúja érdekli őket.
A Toreadorok a Kamarilla elkötelezett hívei. A Ventruekhoz hasonlóan a társadalmi elit ösztönzői, bár őket nem izgatja az irányítás, a szervezés - végtére is akkor mire valók a bürokraták, kérdezik. A Toreadorok tudják, hogy őket ihletonek és csábítónak teremtették - szellemes társaságuk, elegáns tetteik, csillogó életük mind erre épül.

Gúnynév: Elfajzottak

Szekta: A Toreadorok többsége a Kamarilla tagja, minthogy ez az egyetlen szervezet támogatja imádott "kultúrájukat" és a halandók közötti könnyed életet. A Szabbathoz csatlakozók bizarr "muvészetekbe" merülnek, ilyenek a vérfestészet és a kínzás, vagy pedig a legzüllöttebb underground mozgalmak irányításával múlatják idejüket.

Megjelenés: A Toreador szenvedélyében választja ki Gyermekét, már csak azért is van az, hogy legtöbbjük lélegzetelállítóan gyönyörű. Minden Vértestvér közül ők követik legszorosabban a divatot: a több száz éves elfajzottak jobban öltöznek a legtöbb harmincas halandónál. Ha valami menő, azt egy Torreador fel fogja venni.

Háttér: A Toreadorok a magányos, elkínzott művészektől a laza erkölcsű társasági emberig bármilyenek lehetnek. Egyes Toreadorokat csak szépségük vagy stílusuk miatt választott ki Atyjuk, aki úgy érezte, meg kell őket őriznie az örökkévalóság számára.

Szervezetség: A Toreadorokra nem jellemző a szervezett élet, bár társadalmi kapcsolataik, kis klikkjeik legendásak. A klán gyakorta összegyűlik, de leginkább csak a parti és a felvágás, nem a problémák leküzdésének kedvéért. A tagok klánon belüli helyzete kiszámíthatatlanul ingatag, egyetlen alattomos mosoly, apró megjegyzés a mennyekbe emelheti vagy a megvetésbe taszíthatja őket.

Az elszigetelt Tremere klánt lehet gyűlölni, rettegni, hazugnak kikiáltani és befeketíteni, de figyelmen kívül hagyni sosem. Aki csak hallott róluk, gyanakodva figyeli tevékenységüket - és erre jó oka van, mert a boszorkánymesterek nem véletlenül kapták a nevüket. Saját erejükből kidolgoztak egyfajta vámpírmágiát, szertartásokkal és varázslatokkal egyetemben, és ez legalább olyan erős (ha ugyan nem erősebb), mint a vér hatalma. Mindez szigorú klánhierarchiával és a boszorkánymesterek égő ambíciójával párosulva bizony rémítő erő. A Vértestvérek krónikái szerint a klán nemrég jött csak létre, a halhatatlanok mércéjével mérve legalábbis: mesék szerint a sötét középkor halandó varázslói egy alvó Ősatya testén hajtottak végre egy hatalmas, mágikus rituálét, így harcolták ki maguknak a vampirizmus ajándékát. Háború tört ki ekkor: az új klán megtapasztalhatta felháborodott Vértestvérei dühét - de a Tremere-ek túlélték ezt is. Halandó varázserejüket elvesztve új formulákat dolgoztak ki, hogy a saját vérükből nyerjenek hatalmat. Varázstudásuk, a Taumaturgia nagyhatalmú Diszciplínája biztosítja helyüket a Vértestvérek között. A boszorkánymesterek örömmel vették bele magukat a diplomácia és ármány kusza szövevényébe. Tetteik azonban mindig jellemzi valamiféle óvatos paranoia: tisztában vannak azzal, hogy legalább három klán öregjei forralnak ellenük véres bosszút. Épp ezért minden szövetségest megkeresnek miközben egyre tökéletesítik varázstudásukat. Ez kell is a túlélésükhöz. A Tremere klán Gyermekei a legelszántabb, legtanultabb káiniták közül valók, kevesen kerülnek ki sértetlenül a velük való összecsapásokból.
A Tremere-ek óvilági vámpírok, de mára az összes földrészen megvetették a lábukat. A klán központja Bécsben van, az öregek ide gyűlnek tanácsba, hogy a klán jövojét megvitassák. Emellett a legtöbb nagyvárosban vannak Tremere "kápolnák", rendházak, amik egyszerre szolgálnak egyetemként, kolostorként és erődítményként. A boszorkánymesterek itt gyűlnek össze, hogy ellenségeiktől messze híreket cseréljenek, varázshatalmukat növeljék.

Gúnynév: Boszorkánymesterek

Szekta: Nem sokkal a születésük után a Tremere-ek boldogan csatlakoztak a szárnyait épphogy bontogató Kamarillához, és hamar pótolhatatlanná tették magukat. A Tremere klán a szekta egyik alapköve. ha valakinek, hát nekik akkor valóban érdekükben áll a szektát összetartani, mivel a Szabbat Tzimisce klánja mindent megtesz elpusztításuk érdekében. Szükségük van szövetségesekre, s varázstámogatásukért cserébe a Kamarillától meg is kapják - a szekta védelme alatt szabadon kiteljesíthetik titkos tudásról szőtt álmukat.

Megjelenés: A varázshatalmú Tremere-ek rendszerint komor, parancsoló külsejűek. Néhányan az öltönyt kedvelik; mások régies '40-es évekre jellemzo eleganciával öltözködnek; megint mások a századforduló kifinomultságára vagy a beat-korszak egyszerű fekete garbójára esküsznek. Sokan viselnek közülük varázsjelekkel rótt amuletteket és más titkos szimbólumokat, így mutatják bölcsességüket. Bár egy boszorkánymester öltözete a makulátlan elegánstól a szétszórtan rendezettig bármilyen lehet, a vámpírvarázslók szemében mindig rejtett tudás csillan, tekintetük éles és hideg.

Háttér: A legtöbb Tremere már halandóként is az okkult világba merült, vagy egyéb tudományos munkásságot végzett. Persze az ismeretlen utáni vágy korán sem elég ahhoz, hogy a boszorkánymesterek érdeklődését felkeltse; a klán tagjai erőszakos, tisztafejű tanítványokat keresnek, és megvetik a zavarodott New Age rajongókat. A Tremere klán öregjei szinte kivétel nélkül férfiak. Mostanában tapasztalható némi enyhülés e téren, egyaránt választanak nőket és férfiakat Gyermeküknek, a lényeg, hogy az kellően becsvágyó és eltökélt legyen.

Szervezettség: Egyetlen klánban sincs ehhez hasonló belsőszerkezet. Egyetlen klán sem köti meg ilyen szigorúan Ifjait, és egyetlen klán sem halad olyan eltökélt egységben célja felé, mint a Tremere. Bár a fiatal klántagok viszonylagos szabadságot élveznek, az öregek parancsának mindig engedelmeskedniük kell. A félelem tartja össze a klánt.
A Tremere klán természetesen értékeli és bátorítja az egyéni teljesítményeket, a csoport fejlődésének darwini útját látva ebben. A klán becsvágyó, erős fiatal vámpírok összeszokott, megbízható csapata: nem csoda, hogy mindenki irigyeli és gyűlöli őket.
A Tremere-ek hierarchia-piramisában számtalan rang épül egymásra. Mindegyik hét misztikus körre oszlik, amit a jelöltnek végig kell járnia, ha elorébb akar jutni a rangsorban (és majdnem mindegyik Tremere-nek ez a vágya). A legalsó, a tanítvány, az Ifjak rangja. Felettük állnak a régensek, mindegyik egy kápolna ura; utánuk jönnek az uraságok, kiknek birtoka több kápolnát magába foglal. Negyvenkilenc Tremere viseli a hatalmas felelősséggel járó pontifexi címet. A piramis csúcsán pedig a Hetek Belső Tanácsa található. Tagjai egész földrészeket felügyelnek, és a szóbeszéd szerint folyamatos mentális kapcsolatban állnak egymással.

A Ventrue klán tisztességéről, becsületéről és kifinomult ízlésérol híres. Emberemlékezet óta a vezetők klánja ez, ősi hagyományok örzője, a Vértestvérek útjának egyengetője. Régmúlt éjszakákon a nemességből választották őket, kereskedő,hercegek, hatalmas urak voltak egykor. Manapság gazdag családokból, vállalati vezérkarból, politikai pályáról érkeznek a klán tagjai, de származásuktól függetlenül minden Ventrue vámpír a Kamarilla rendjének fenntartásán munkálkodik. Más klánok ezt gőgnek és kapzsiságnak vélik, de a Ventrue-k számára vezető szerepük inkább teher, semmint büszkeség.
A Ventrue-k a Maszkabál megőrzésének legodaadóbb hívei, hiszik, hogy a rejtőzködés szolgálja minden vámpír érdekét. A többi klánt nyersnek és arcátlannak tartják, olyannak, akik pillanatnyi kényelmükért az egész örökkévalót feláldozzák. A Ventrue klán nélkül nem létezne a Maszkabál fátyla: és a maszkabál fátyla nélkül nem lennének vámpírok. Tehát a ventrue-k vállára nehezedik a világ összes gondja. Rezzenéstelen arccal viselik e terhet, épp csak éreztetik a többiekkel a nemesi felelösség büszkeségét. Más vámpírok nem tudnák átvezetni a vámpírvilágot a Gyehennával fenyegető éjszakákon - ők legalábbis így gondolják.
A Ventrue-k a szó hagyományos értelmében nemesnek tekintik magukat - meggyőződésük, hogy az alattuk állókért harcolnak. Ők a modern éj királyai, lovagjai, bárói, és bár küzdelem helyszíne a csatamezőkről a tárgyalótermekbe, a lovagi tornáról a választásokba került, a Ventrue klán nem adta fel a harcot. A fiatal klántagok mobiltelefonjukkal és limuzinjaikkal vezetik a csapataikat, az öregek fenyegető viharfelhőket kutatva a látóhatárt fürkészik. A Kamarilla legtöbb tulajdonát a ventrue-k irányítják, és nehezen engedik ki markukból mindazt, amiért oly sokat küzdöttek. A hírnév és az eredmények magasra jutathatják bármelyik Vértestvért a klánban, de mindez mit sem számít, ha nem tudja fenntartani befolyását.
A többi vámpír gyakorta szenteskedőknek, sőt, zsarnokoknak tartja a Ventrue-kat - de baj esetén mégis hozzájuk fordul mind. A kékvéruek támogatják, fejlesztik - és legtöbbször irányítják is - a halandó médiát, rendőrséget, politikát, egészségügyet, szervezet bünözést, ipart, közlekedést és egyházat is. Ha egy Vértestvér bajba kerül hát, a Ventrue-k segítenek neki - no persze nem ingyen.
A Ventrue-k a halandó társadalom elitjében élnek. Ugyanazokban a körökben forognak, mint a Toreadorok, ám ők nem henye fecsegéssel és frivol mulatságokkal töltik az időt. Büszkén viselik a felelosségteljes vezetés súlyát, terheit. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz.

Gúnynév: Kékvérűek

Szekta: A királyi, arisztokratikus és elegáns Ventrue a Kamarilla uralkodó klánja. Ők a Kamarilla alapkövei, a legsötétebb időkben is ők irányították, védték a szektát. Mind a mai napig ők teszik ki a Hercegek túlnyomó részét. Nem is hagynák, hogy másként legyen.

Megjelenés: A Ventrue-k a klasszikus, hagyományos megjelenést kedvelik. Konzervatívak, a legtöbben a ma is halandó napjaik divatját viselik, korukat gyakran kilehet találni öltözködési stílusukból is. A klán fiatalabb tagjai leginkább a sportos elegancia és az örök öltöny-nyakkendő viselet között ingadoznak. Mindenkor elegánsak és ízlésesek, de kiemelkedni és nem kilógni akarnak a tömegből.

Háttér: Hagyományosan gazdag, befolyásos családokból jönnek, bár manapság bármilyen figyelemre méltó embert maguk közé emelhetnek. A kor, a bölcsesség, a tapasztalat mind-mind sokat számít a szemükben, és sosem Ölelnek meggondolatlanul. Néhány kékvérű csak tulajdon családjából választ Gyermeket. A többi Vértestvér gyakran tréfálkozik ezen a beltenyészeten, de a Ventrue-k szerint csak a legjobbak méltóak a klán vezetésére.

Szervezettség: Az egy környéken élő Ventrue-k gyakran találkoznak, bár ezeken a gyűléseken inkább csak beszélgetnek, tervezgetnek, semmint cselekszenek. Persze, hiszen az óvatos tárgyalás a problémák civilizált megoldásának egyetlen módja - harsányabb, vadabb Vértestvéreiket azonban rettenetesen felingerlik ezzel. Még a fiatalabb, türelmetlenebb Ventrue-k közt is van rá példa, hogy megelégelik egyik-másik "öregfiú" uralmát. Ez az udvariatlanság, az árulás netovábbja - persze csak ha az ifjak veszítenek.

Ki Brujah a játékban?

Nines Rodrigez (anarchista vezér),Jack (mentor:-), Damsel, Skelter ,(anarchisták)

Ki Gangrel a játékban?

Beckett (régész), Sheriff (LaCroix verőembere)+az oldal névadója:-), a sorozatgyilkos(Halál Karneválja)

Ki Malkavita a játékban?

Jeanette/Therese(Asylum tulaja,Santa Monica bárója), Dr. Grout (tudós)

Ki Nosferatu a játékban?

Bertram Tung (ügynök), Gary (Nosferatu vezér), Mitnick (hacker), Imalia (ex-playmate:), Barabus (kém)

Ki Toreador a játékban?

Isaac Abrahams (filmrendező,Hollywood bárója), Velvet (sztriptíztáncos), Ash (színész)

Ki Tremere a játékban?

Mr. Strauss (Tremere régens)

Ki Ventrue a játékban?

Sebastian LaCroix (LA hercege)