Szabbat:

A Szabbat hivatalosan csupán 2 klánból a Lasombra és a Tzimisce klánokból áll. Természetesen a Kamarilla ellen lázadók közül is csatlakoznak néhányan a szektához. A Szabbatban egy szabály van, hogy nincs szabály: az erősebb győz. Vámpírlétüket nyíltan vállalják, nem számolnak a következményekkel. A Kamarillában elnyomókat látnak, olyanokat akik nem képesek felvállalni igazi mivoltukat. Az embereket úgy nézik le, mint az emberek teszik az állatokkal: csupán táplálékot látnak bennük. A Szabbat elveiből következően gyengén szervezett, ereje a tagok fanatizmusának köszönhetően mégis nagy. A Szabbat vámpírok boldogan áldozzák fel magukat a szektáért, nem törődve saját életükkel. Azért, hogy a fanatizmus megmaradjon, a Szabbatban egymás vérét isszák a tagok, hogy vérkötelék alakuljon ki közöttük. A szekta vezetői elsősorban a Lasombra klánból származnak.

Leírás:

A Lasombra klán bűnbeesett - és roppantmód élvezi a dolgot. Kecsesen és vérszomjasan hajtsa előre a Szabbatot. Egykori mivoltuknak hátat fordítva az Ölelés sötét csodájának adják át magukat. Gyilkosság, őrjöngés, vadászat: minek féljünk tőle, kérdezik, ha egyszer úgy is vámpírok vagyunk? A Tzimiscekkel elentétben azonban nem mondanak le halandó vonásaik mindegyikéről, inkább saját gyönyörük szolgálatába állítják őket.
A Lasombra a kezdetek kezdetétől benne volt az egyházban, egyesek szerint a keresztény hit terjesztésében is nagy szerepük volt. Manapság azonban a Lasombrák hátat fordítottak az isteni intézménynek. Vannak persze kivételek, de a lasombrák a megváltás gondolatát is megvetik. Valójában ők építették a Szabbat szertartásaiba a katolikus hit elemeit, hogy a vámpírok sose felejtsék el, kik is valójában.
A Lasombrák leginkább az Árnyjárás diszciplínáról ismertek. Életre keltik, irányítják a sötétséget - a klán doktrinái szerint ez a sötétség nem más, mint a vámpírlélek anyaga, amit az Ölelés megerősített és mgrontott. Káin átkával az Úr kitaszította őket, nekik hát itt a földön kell új rendet teremteniük a Szabbat segítégével. A klán tudományokban jártasabb tagjai nevetnek ezen a babonás hiten, de ők is úgy vélik, vámpírokként már nem köti őket az alantas emberi faj erkölcsi rendje. Hadd égjenek csak a Ventruek a mártíromság nap-tűzében: a Lasombrák szeretik nem létüket.
Természetesen ez az elvetemült hozzáállás nem jellemző minden Lasombrára, de tény az is, hogy az Újszülöttek általában örömüket lelik az ezen elv engedte értelmetlen pusztításban. Ezzel ellentétben néhány lasombra öreg a mai napig fenntartja az egyházhoz fűződő kapcsolatát, igaz ők is az "Ördög szolgáinak" vélik magukat. Egyetlen dologban egyeznek még: a Lasombra klán minden egyes tagja a lehető leghatározottabban visszautasítja, hogy az Ősatyák kénye-kedve szerint cselekedjen. Büszkén harcolnak a Dzsihadban, de a legtöbb vértestvérrel ellentétben ők győzni akarnak. A legtöbb Lasombra ügyes cselszővő és jó vezető egyben. A Szabbat falkák vezetői általában Lasombrák, ármányos, machiavellista természetük segíti a szekta terjeszkedését. Sajnos a nemességgel a gőg is együtt jár, és kevés Lasombra ismeri el más vértestvérek egyenrangúságát, hogy felsőbbrendűségről ne is beszéljünk...

Gúnynév: Őrzők

Szekta: A Lasombra a Szabbat vezető klánja - már amennyire ezt a katolikus szektát vezetni lehet. Néhány Lasombra öreg a Kamarillában és az Iconnuban is akad; magányos és veszedelmes az életük.

Megjelenés: Az öregebb Lasombrák javarészt olaszok és spanyolok, néhány mór és berber származású. Az Ifjak azonban a világ minden nemzetiségéből jönnek. Majd' mindegyikük csinos, kellemes, nemes arcvonású - a munkás osztálybéli Lasombra nagyon ritka, sem a kérges tenyér, sem a törött orrcsont nem jellemző az Őrzőkre.

Háttér: A Lasombrák bárhonnan jöhetnek de többnyire képzett, művelt, politikus emberek. Jellemzően agreszívak, mint testileg mint lelkileg; a Lasombráknak nem kellenek a gyengék, és később sem haboznak kiirtani klánjukból a nem oda illőket. A Lasombrák híresen értenek az emberekhez, a rossz modor elképzelhetetlen közöttük - ők kifinomult szörnyetegek.

Leírás:

Ha a Lasombra klán a Szabbat szíve, úgy a Tzimisce klán a Szabbat lelke lehet. Jelenlétük még a többi vámpírt is zavarba ejti, nem hiába nevezték el szörnyetegeknek őket a régmúlt éjeleken. A Tzimiscek védjegye, az Ezertest diszciplína közrémület tárgya; a Vértestvérek félve suttognak a pillanatnyi kedvtelésből eltorzitott, megnyomorított testekről, a lidérces "kisértetekről", az embertelenül kifinomult kínzásokról.
Első látásra gyakran érthetetlennek tűnik ez a rettenet. A legtöbb Tzimisce visszahuzódó, tisztánlátó elme, messze esik a Szabbat üvöltő, vonyíttó falkáitól. Értelmes lényeknek tűnnek, megdöbentően inteligensek, a tudomány titkait fürkészik rendületlenül, és vendégeikhez mindig kedvesek.
Akik azonban közelebbi kapcsolatba kerülnek a szörnyetekkel,azok hamar rájönnek, hogy ez az emberi felszin valami... nagyon mást takar. Évezredek lankadatlan kutatásával a Tzimiscek egyre közelebb juttotak a vámpírok mibenlétének megfejtéséhez, testüket, elméjüket újabb és egyre idegenebb formákba csavarva miközben. Amennyiben szükségesnek, tanulságosnak vagy akár csak élvezetesnek igérkezik egy kisérlet, a szörnyetegeek nem haboznak másokat is megkínozni. Míg a fiatalbbaknál ezt szadizmusnak vagy kegyetlenségnek is betudható, az öreg Tzimiscek egészen egyszerűen nem értik már sem a szenvedést, sem a kegyelem mibenlétét - vagy talán értik még, csak nem tartják fontosnak.
A Tzimisce egykor a leghatalmasabb klánok közé tartozott. Szinte az egész Kelet-Európát uralták, hatalmas varázslók lévén a halandókat épp úgy, mint testvéreiket. A legtöbb vámpírtörténetet ők ihlették. Klán, klán után próbálta megdönteni őket, és végül a Tremere-eknek sikerült is; sőt, sokan úgy tartják, a Tremere alapítói Tzimisce vérrel csikarták ki a halhatatlanságot. A Tzimiscek engesztehetetlenül gyűlölik ezért a boszorkánymestereket, és a Szabbat kezére kerülő Tremere-ek kínos halált halnak.
A Nagy Anarch felkelés idején a Tzimisce klánönmaga ellen fordult, a fiatalabb vámpírok rájöttek, hogyan szabadulhatnak meg a rájuk kényszerített vérköteléktől. A küzdelemben a fiatal szörnyetegek sok öreget megöltek, és tulajdon hatalmuk utolsó bástyáit is a porba döntötték. A Szabbatban sokan beszélik, hogy Ősatyjukat is megkeresték és elpusztították ekkor a Tzimiscek, de a klán tagjai se nem erősítik, se nem tagadják ezt a hírt.
A Tzimisce a Szabbat tudosai, tanácsadói, papjai. A szekta sok szokása ered a Tzimisce klán hagyományaiból. A vámpírizmus határainak és lehetőségeinek vizsgálatával a szörnyetegek a Vértestvérek élőholt-létének célját akarják felderíteni. Ha ennek az Ősatyák elpusztítása, a kamarilla eltörlése és millió halandó kínhalála az ára, nos minden kísérletnek vannak árnyoldalai...

Gúnynév: Szörnyetegek

Szekta: A legtöbb Tzimisce a Szabbatot szolgálja. Néhány nagyhatalmú öreg a függetlenséget választotta; ők alighanem Inconnuk. Szinte egy Tzimisce sem csatlakozott a Kamarillához; még a Szabbat-ellenes szörnyetegek is ízléstelennek tartják a halandók közt bujkáló szektát.

Megjelenés: Az Ezertest diszciplína mestereiként a Tzimisce gyakorolta szemkápráztatóak - szemkápráztatóan szépek vagy ocsmányak, ahogy épp kedvük tartja. A hatalmukat kutató fiatal tzimiscek különféle kisérleteket végeznek tulajdon testükön. Az öregek inkább ahibátlan, szimetrikus formákat kedvelik; a test végül nem is több hasznos gépezetnél. A Tzimiscek arca a tökély üres maszkja, keveset nevetnek, bár különösen izgalmas kisérletek közben fel-felkuncognak néha.

Háttér: A Tzimiscek mindig körültekintően választják meg Gyermeküket: minthogy a Gyermek az Atyjára üt, csak olyan halandó jöhet szóba, aki a klán ügyét előrébb vihti. A Gyermek kiválósága és tehetsége az elvont tudományos elméletek terén vagy a különös kegyetlenséggel elkövetett sorozatgyilkosságokban mutatkozil meg, az már teljesen lényegtelen.